A kányabangita és rokona a labdarózsa

Egyesek divatjamúltnak tartják a labdarózsát, mások viszont komoly labdarózsa rajongók. ez a cikk nekik szól.

Egy amerikai botanika professzor szerint kertészkedni bangiták nélkül annyi, mint zene és művészet nélkül élni. A nemzetség mintegy 150 faja az egész északi féltekén elterjedt. Lombhullatók és örökzöldek. A fajok és fajták virágzata zömében fehér, de ismertek rózsaszínű és illatos virágúak is. Téli lombszínük a sárgától a burgundi vörösig változik. A termések színe vörös kék vagy fekete.

ostorménfa

A pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családjába tartozó kányabangita (Viburnum opulus) Európában, észak-Afrikában és Észak-Ázsiában honos. Sekélyen gyökerezik, nyílt térállásban 3-5 m magas, szabályos gömbölyded koronát fejleszt, gyengén tarackoló cserje, többtörzsű fa. Az oldalhajtások végén május-júniusban fejlődő bogernyő virágzatai közepén apró, sárgásfehér, harang alakú termős virágok nyílnak, a virágzat szélén viszont nagy, 2-2,5 cm átmérőjű meddő virágok fejlődnek. Hosszú életű gyorsan növő faj. Élénkpiros, kissé áttetsző bengetermései októberben érnek, kellemetlen illatúak. Észak-amerikában özönfajnak számít, amely vizes területeken kiszorítja a honos fajokat.

Az ágakból régen nyársat, ostornyelet, pipaszárat készítettek, hajlékony fiatal vesszeit gúzsnak, huroknak használták. Terméséből egykor piros festéket nyertek, a megszárított termésekből tintát készítettek.

Főképp izomlazító, göcsoldó, nyugtató, gyulladáscsökkentő hatása miatt kérgét ősszel, vagy virágzásban gyűjtik. A népgyógyászat főzetét használja, azonba házi használata nem javasoplt, mert kisebb dózisban hasmenést, émelygést, rosszullétet, nagy dózisban halált koz.

Fő hatóanyaga a viburnin ( valeriánsav glikozidja),amelyet a kéreg,a  levél és a termés is tartalmaz.

Az alapfaj is tartható kertben. Szárazságtűrő, igénytelen. Metszéssel kordában tartható.

A kertészeti fajtája a labdarózsa (Viburnum opulus Roseum) akár 2-3 méter magasságig is megnövő lombhullató díszcserje. A labdarózsa feltehetően Hollandiából származik. 1554 óta termesztik Európa szerte. A labdarózsa virágzatának színe kezdetben zöldesfehér, majd hófehér lesz. Bár labda méretű virágfejet fejleszt, virágai meddők, ezért csak félfás vagy fás dugványozással tudod szaporítani. Április végén-májusban nyílnak látványos, fehér, gömb alakú virágzatai. Ősszel bíborszínű, vörös lombszínével díszít. Miután a virágzat meddő, hiányoznak ősszel az élénkpiros, kissé áttetsző bengetermések, amelyek a kányabangitát jellemzik.

Ültethető csoportokba, de akár szoliter növényként is. Konténerben árult csemetéi egész évben ültethetők.

Ha labdarózsa bokorra vágysz, tudnod kell, hogy csak nedves talajban fejlődik kielégítően, tehát öntözni kell. Legjobb, ha kerti öntözőrendszered van. A pangó víztől viszont óvni kell. A kötött talajt kedveli, de valójában nem válogat a talajban. Árnyékban, félárnyékban is megél, de dúsan csak napos helyen virágzik. Dézsában is nevelheted, ilyenkor gyakori öntözést kíván kisebb vízadagokkal. Sövényként és szoliterként is nevelheted. Rügypattanás előtt ajánlott metszeni, ami ifjításból és ritkításból áll. Az alulról feltörekvő hajtásokat visszavágják kb. a harmadára. Fácskává is alakítható. Elvirágzás után csak a virágokat távolítsd el.